Babafotózáshoz?

Kis kék sapka nagy kedvenc volt. Csak hát nem számoltam bele, hogy egy újszülöttre kell alá a pamutsapka. Így most másfél éve áll a szekrényben... talán jobb sorsot érdemelne:

Próbálnék még képet tenni róla, hiszen Papamaci felpróbálta :D de úgy tűnik, a google chrome ebből a szempontból pont olyan szutyok, mint az opera :/

Ma készült, hátha sikert arat: Baglyos csoda (Affene! Én is csak beálltam a baglyos alkotók sorába :)). Piros-fekete... szerintem pasis... Áronon imádtam ezeket a színeket.

Kép sajnos elég rossz... szokásos probléma :(

Hímes-kavicsok

Már korábban próbálkoztam vele, most legalább már tudom, mire jó.
 Íme, ők várták a locsolókat:

A HÍMES KAVICS

(Szörnyű, hogy képtelen vagyok képet feltölteni :/)

Hát, ezt kinőttük...

A szívem szakad meg értük... Tavaly télen még nagy volt... idén már bőséggel kicsi.

Ugyan elővettem... de úgy tűnik, csak pár kép erejéig. El is raktam. Sosem volt a Mukin, csak amíg felpróbálta. És még mennyi ilyen van!!! Néha úgy is érzem, hogy feleslegesen csinálom őket, tényleg csak úgy unaloműzésként. Vagy nagyon nagy, vagy mire elkészül és szezonja van már kicsi... vagy sosem volt jó...

A 16. sorsolás...

És igen, igen, igen :) az én nevem is sorra került... ráadásul csodaszépséges az én ajándékom Belinda játékán.
Igazán nagyon örülök neki!

Halkan súgom, én sem tétlenkedek ám így karácsony előtt...

Gazdára talált :D

Belindánál gazdára talált az adventi ajándéknaptárba készített ajándékom... így már itt is bátran megmutatom.

Íme a nyaklánc 

és a mobiltartó

Ryki nyerte... remélem, tetszeni fog neki :D

Csak egy villám...

... villámgyors fotófeldobás:

Ha nem lehetne látni: Kígyó... félkészen. Se szeme, se nyelve... de így is szeretve van :D

Hihetetlen, hogy idáig már sosem jutok el :/

Alkotgatok ám... de mire mindenhol máshol leadom az életjelet, addigra ide már nem futja egy postra...
Vagy ha volna időm, rájövök: elfelejtettem fotózni...

Így most mutatom a legfrissebbet.
Nemrég láttam valahol ilyet... valaki blogjában... de nem jegyeztem meg, mert nem tűnt fontosnak... egészen addig, amíg meg nem láttam a földön a tökéletes alapanyagot :)
Szóval az ötlet kicsit "lopott"... vagy inkább elcsent ;)

Na, jó... nem olyan, mint amit láttam... még tökéletesíteni kell... 

Naná, hogy másra sem tudok gondolni ;)

Amikor az embernek ideje is alig van alkotni, ráadásul egy minimanó szuszog mellette, biztos is, hogy nem nagyra törő tervekkel vág neki a kézimunkának.
Na de azért alkotok ám... csak hát a nyakláncokat, fülbevalókat (Atyaég! Ezeket még nem is mutogattam!) leváltják a baba-holmik... éppen most rongyi-gyártás folyik nagyüzemben...

A nyuszis már gazdára talált, ahogy egy macis is... és közben elkészült egy újabb egérke, illetve egy igazi pasis, dinós változat...

Hetek óta...

semmire nincs időm.

Kezdetben 4 hét kórház, majd még egy hét már külön :)

Most éppen már 20-a óta itthon... de még egyenlőre kipiheni próbálom csak magam.

Csak horgolok... hogoltam...

Az utóbbi hetek babaruha-gyártással teltek.
Piszkosul élveztem... bár annyi kisruhánk van már, hogy nem tudom, hogy egyáltalán minden sorra fog-e kerülni. Lehet, hogy meg sem tartom mindet. Majd mosás, vasalás után megálmodom.

Az egyetlen gond, hogy bizony pár napja le kellett tennem erről az elfoglaltságról -> ínhüvelygyulladás :/
Hogy lehetek ennyire béna, hogy belerokkanok a prücsök ruháinak gyártásába??? :D

Sűrű hetek vannak mögöttem

Az elmúlt időszakban nem nagyon tudtam kézimunkával foglalatoskodni. Persze az INDOK megvolt, hogy miért nem :)

Na jó... azért ha nem is a klasszikusan vett értelmében, de csak volt egy kis kreatívkodás, aminek íme az eredménye:

Mert azért enni kell :)

Ja és igen... a pizza valóban egy járólapon sült... híján vagyok a tepsiknek, és ez tűnt anno a legjobb megoldásnak... ha már úgyis maradt a fürdőszobából :)

Persze azért volt egy kis horgolás is, bár most nem saját szórakoztatásomra, hanem megrendelésre készültek:

Színes labdákról álmodtam...

A projekt továbbra is a maradék fonalak teljes és végleges felszámolása. A labdák pedig lehetőséget adnak némely selejt rongyok (zokni, trikó, póló) tömésként való hasznosítására is.

Amióta ezen kísérleti darabok elkészültek, született még vagy 6 kicsi, maroknyi laszti :) És előkerült még egy szatyor maradék... persze van, amelyikből amigurumi készül a Horgo-blog játékára. És hát Jandónál is beszálltam egy kis mókázásra... hátha nyerek Pókhas Bárómnak kiscipőt :) Na, nem mintha mostanában szüksége lenne rá... de hát kisautóval sem mostanában fog játszani a pocok... mégis vettem már neki :)

Varrni fogok... én!

Ma végre nekiveselkedtem az angolpólyáknak. Na, nem nagyon... csak megrajzoltam. Holnap kiszabom, fércelem. Pénteken pedig párommal előszedetem a varrógépet, és egész délelőtt varrok.
Kiselejteztem ugyanis néhány göncöt... ami szűk... bő... fakó... rongyos... És a farmergatyók úgy döntöttek, hogy édes kis macikák szeretnének lenni. A mintát én rajzoltam hozzá. Persze másik alapján... de mégiscsak az enyém :)
A kiszuperált pólók pedig felcsíkozódnak (kár, hogy nem maguktól) és játéktároló kosár lesz belőlük... Fotó majd ha kész lesz ;)

Addig is mutatom:
Maradék fonalakból ilyenek is készülnek:



Ez a mi pókhasbáró pocaklakónk kis takarója lesz. Van más színből már kész (pirosassárgásbarnás, lilásrózsaszíneskékes :D), és készülő példány is (feketésfehéresbarnás)... de ezt mutatom... mert ez volt az első... és a legszebb :)

Nyakbavalók

Általában korszakaim vannak az alkotás terén.
Van, hogy nekiállok, és egy egész szatyor maradékot feldolgozok blokkoknak (még akkor is, ha nem kellenek sehova)... aztán amikor olyanom van manót kötök... vagy télen éppen sálat (tavaly pl. rengeteget... csak nem tudom minek? :))... esetleg ékszerhorgolásba fogok... netalán éppen keresztszemesbe vetem magam...
Ilyenkor semmi mást nem csinálok. Hetekig elvagyok egy-egy téma körül, majd ha meguntam félrerakom, és lehet, hogy hónapokig a kezembe sem kerül... még akkor sem, ha éppen a munka felénél untam bele az adott projectbe.

Ezek éppen egy ilyen korszak nyakláncai:

A hosszú lelógósak:

A belebújósak:

A rövid kapcsosak:

És a rövid többsorosak:

Van, amit használok... van ami csak elkészült, tetszik is... de soha nem volt még a nyakamban

És néhány közeli részlet:





Vannak színben hozzájuk illő fülbevalók is... különböző formával... mikor éppen melyik tetszett :)
De ezt majd egy újabb bejegyzésben :D

Az első pulóver

No, ha már nekikezdtem az nagy kreatív blogolásomnak, hát talán illenék is néha bejelentkezni... vagy mi van?

Egyenlőre maradok a korábban elgondolt menetrendnél, mármint hogy dobálom fel régebben készült holmijaim fotóit... Ennek több oka is van.
Az egyik, hogy amik most készülőben vannak, még csak készülőben vannak (Tyűha! Padlásról előkerült ovis -értsd: kB 25 éves- kötött manócska reprodukcióján dolgozom... vagyis már csak a szemecskéjük hiányzik, no meg amíg van maradék fonalam, nem teljes a banda)... A másik ok, hogy amit alkotni szeretnék, abba még nem merek belevágni. Félek, hogy még nincs itt az ideje... majd talán olyan 5-6 hét múlva nekikezdek...
Aztán ok van még ezer... Például, hogy amióta itthon vagyok, annyi időm sincs semmire, mint korábban...

Nahát! De nem azért kezdtem írni, hogy kibúvókat keressek, hogy miért nem csinálok semmit, hanem azért, hogy mutassam, amit csináltam :)

Szóval itt van ő:

Koncepció nem volt, csak Mamikámtól kapott, valahonnan a garázsból előguberált maradék fonalak között 2 nagyobb gombóc ebből a sötétkékből. Aztán nekiestem és csak úgy saját kútfőből csináltam, csináltam, csináltam... Körbe-körbe.
Hát ez lett belőle...



Igaz, a fonal idő előtt elfogyott, így lett roppant divatos 3/4-es ujjú :)

Mivel is kezdjem?

Gondoltam, néhány régebbi "művem" kezdetnek megteszi... Olyanok, amik már rég szekrényben vannak, vagy ajándékként kötöttek ki valahol.




Ez a takaró cél nélkül készült. Csak úgy saját szórakoztatásomra. Mert hogy unatkoztam :D
Volt egy csomó maradék fonalam. Fogtam belőle 3 színt és nekikezdtem egy blokknak. Amikor egy szín elfogyott, lapoztam egyet a könyvben és új blokkot kezdtem. És így tovább... Ez lett az eredmény.

És még úgy 20-30 darab kimaradt négyzet, ami még várja, hátha egyszer szerepet szán neki a sors (vagy én?).