Bagoly

Van egy csomó dolog, amit évek alatt elmentegettem... mert tetszik... és majd egyszer tuti megcsinálom.

Ilyen pl ez a madárka :)

Csak egy villám...

... villámgyors fotófeldobás:

Ha nem lehetne látni: Kígyó... félkészen. Se szeme, se nyelve... de így is szeretve van :D

Újra...

Ha az ajtón lévő miacsoda volt a prototípus, akkor jelentem:

Elkészült az ablakra a FŐmű :D

Na, jó... a pillangót a függönyről legalább átmenetileg le kéne szedni...

Egyébiránt mutatom a "ménes"-t is... A Kedves szerint  Láma-csorda :D

Azt hiszem, elég egyértelmű, hogy melyikek a csajos-pacik... És igen: mind egy szabásminta alapján készült, egyik sem nagyobb vagy más formájú... mégis így sikerültek...

Ráró -újra

Nem próbálkozom újra a korábban megfogalmazottak újrafogalmazásával... nem teszek fel fázisképeket... nem akarok, semmi kedvem (Töki nyűgös, sír, fáradt, nem alszik, stb)

A lényeg, hogy kész vagyok a háromból eggyel. Ő lesz a Mukikám Rárója. Ő a prototípus... neki van a fejcsíkja pl darabokból... az ő sörényén tanultam a subahorgolást, stb...
Lesz még két csajos. Az alap már kész kék és lila sörénnyel, csak díszítésre és "test :)"-re várnak.
Karácsonyi ajándék lesz... a MÉNES :D

Ráró

... ami nem név, hanem fajta-megnevezés, mint amolyan Manó, vagy Peti (igen, nálamnál a Peti elsősorban nem név -bár párom apukáját és testvérét is így hívják- hanem az az alvós "bohóc", ami egyidős velem, és talán még anyatej is van rajta... és ugye ez nem a neve, hanem a fajtája, hiszen minden ugyanolyan vagy hasonló bohóc Peti)

Szóval Ráró... volt nekünk, amikor kicsik voltunk Nanikánál. Reményeim szerint most lesz a prücsköknek is.
Mutatnám, hogy néznek ki féligsemkész állapotukban, de sajnos a blogger továbbra is büntet a képfeltöltés vicceskedéseivel...
Lényeg, hogy nincs szeme, kantár, meg ilyen egyebek, amik a ló fején vannak... na meg a seprűnyélnek is híján van a csorda (vagy mifene)

Naná, hogy másra sem tudok gondolni ;)

Amikor az embernek ideje is alig van alkotni, ráadásul egy minimanó szuszog mellette, biztos is, hogy nem nagyra törő tervekkel vág neki a kézimunkának.
Na de azért alkotok ám... csak hát a nyakláncokat, fülbevalókat (Atyaég! Ezeket még nem is mutogattam!) leváltják a baba-holmik... éppen most rongyi-gyártás folyik nagyüzemben...

A nyuszis már gazdára talált, ahogy egy macis is... és közben elkészült egy újabb egérke, illetve egy igazi pasis, dinós változat...

Nem tétlenkedem...

csak azért, mert ínhüvelygyulladásom van :)

Igaz, így némileg lassabban gyógyul... azaz sehogy, de ez egész biztosan nem a minimális kézimunkának köszönhető.

Szóval alkottam az utóbbi időkben is, fotóztam is, csak ide írni nem sikerült.

A fényképen a majd 30éves Keljfeljancsink látható, ami inkább Keljfelmackó... volt. 25 évnyi őrizgetés után a padlásról lefelé jövet szétszakadt a zsák... és szegénykémből ez lett:

Ez az általam már erősen feljavított verzió :) Láthatóan ripityára tört a szerencsétlen.

Gondoltam kidobom... de aztán láttam, hogy mennyire nem lehet már ilyet kapni, vagy ha véletlen van, akkor is méregdrága... szóval gondoltam, kap ruhát. 

Horgolni szerettem volna... de az nem ment a sínben lévő kezemmel, így jött a polár.

Tudom... tudom, hogy ronda... de funkcionál... és mire a Prücsöknek feltűnik, hogy valami nem OK az állat körül, addigra már úgyis kinő ebből a játékból :)

Ovis manók

Csak hogy igazoljam, hogy mennyire "éppen aktuális kedv" szerint alkotgatok:

A manók hetek óta kész vannak. A szemüknek a filc itthon van... de meguntam... és egyszerűen nincs semmi humorom befejezni őket.
Lehet, hogy a meleg is oka volna ennek? Hiszen jópár hete semmihez nincs türelmem... Pedig már megtaláltam az "álom-kiscipő" mintáját ;)

(Ja, a legelöl álló Manó kb 25. életévét tapossa... ő a padlásról lekerült, kimosott és újra szeretve lett kis jószág :))